HÄGNEhäŋ³ne² med avs. på uttalet jfr anm. vid HÄGNA,v.), n. ((†) r. l. m. VDAkt.1731, Syneprot. F III 7); best. -et; pl. -en.
[jfr sv. dial. (Hall., Smål., Västergötl., Finl.) hägne, m.; till HÄGN l. HÄGNA v.,]
[HÄGNE .a]
a) (föga br.) == HÄGN 1a. VDAkt.1736, Syneprot. F III 7. Skogvakt.1894, s. 290. b) (föga br.) == HÄGN 1 b. VDAkt.1731, Syneprot.F III 7. SkogsvT1910, Fackupps. s. 21.